FIGDE

FC Bayern München

FC Bayern München
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Fußball-Club Bayern München e. V.
Mottó	Mia san mia (Vagyunk, akik vagyunk!)
Becenév	Der FCB (Az FCB) Die Bayern (Bajorok) Die Roten (Pirosak) FC  Hollywood [1] Bőrnadrágosok Die Rekordmeister (A Rekordbajnokok)
Székhely	München, Németország
Alapítva	1900. február 27.
Klubszínek	piros-fehér
Stadion	Allianz Arena
Vezetőedző	Josep Guardiola
Elnök	Karl Hopfner
Bajnokság	Bundesliga
Nemzeti sikerek
Bajnokcsapat	24 alkalommal
Kupagyőztes	17 alkalommal
Szuperkupa-győztes	5 alkalommal
Ligakupa-győztes	6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BEK/BL	5 alkalommal
UEFA-kupa	1 alkalommal
KEK	1 alkalommal
Világkupa	2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai         Idegenbeli Harmadik
Jelenlegi szezon
Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja

Az FC Bayern München (teljes nevén: Fußball-Club Bayern München eingetragener Verein[2])Németország leghíresebb labdarúgócsapata. A csapatot Franz John, első klubelnök alapította 1900 február 27.-én Münchenben.[3]

A történelmére büszke bajorországi csapat jelenleg a német labdarúgó bajnokság (Fußball-Bundesliga) első osztályában szerepel. Minden évben résztvevője a német labdarúgó kupának (Deutscher Fußball-Bund-Pokal), valamint évek óta Európa legjobbjaival mérkőzik meg az együttes a UEFA-bajnokok ligája idényeiben. Az egyesület tagja a Német Labdarúgóligának (DFL), mely a bajnokság gazdasági ügyeinek rendszerezésének érdekeit képviseli, és az Európai Klubszövetségnek (ECA), az európai klubcsapatok gazdasági és érdekvédelmi szervezetének, amelynek elnöke a Bayern München gazdasági társaságának igazgatója, Karl-Heinz Rummenigge.[4]

A csapat Németország kimeríthetelen futballerőjének számít. Saját nevelésű németjei rendre bekerülnek a korosztályos, valamint felnőtt válogatottba. A Bayern München két müncheni születésű világbajnokcsapatkapitányt adott a nemzeti csapatnak: Franz Beckenbauert (1974) és Philipp Lahmot (2014). A XX. század hajnalán alapított csapat Németország legsikeresebb együttese. Ennek megfelelően birtokolja a"Rekordbajnok" (németül: "der Rekordmeister") megtisztelő címét 1984 óta, melyet 24 bajnoki elsőségével és 17 kupagyőzelmével érdemelte ki.[5]

Első európai kupagyőzelmét 1966-1967-es a mára már megszünt Kupagyőztesek Európa-kupája szezonjában nyerte. Első német csapatként nyerte meg az UEFA-bajnokok ligája jogelődjét a Bajnokcsapatok Európa-kupáját a híres 1974-es újrajátszott döntőben az Atlético de Madrid ellen. Ezt sikert 1975-ben és 1976-ban is meg tudta ismételni a csapat, így a szabályok értelmében (három egymást követő szezonbeli győzelem alkalmával) megtarthatták az eredeti trófeát. Egyedülálló tettnek bizonyul a német labdarúgásban. A következő győzelmét a Bayern München már az UEFA-bajnokok ligája néven futó 2000-2001-es kiírásakor aratta. Ezt követően legutóbb 2013-ban tudta elhódítani a csapat Európa legrangosabb trófeáját a Wembley stadionban. A döntők tekintetében 5 győzelem és 5 vereség (legtöbb) a csapat mérlege. 1996-ban megnyerte első és egyetlen alaklommal az UEFA-kupát, amellyel harmadik csapatként megnyerte a három UEFA-kupasorozatot (BL-t, KEK-et és UEFA-kupát) az olasz Juventus Torino és a holland Ajax Amsterdam után. Körük négyre 2013-ban a Chelsea FC társaságával bővült. A müncheni alakulat két alkalommal nyerte meg a Világkupát: 1976-ban és 2001-ben. Egyetlen német csapatként 2013-ban elhódította az UEFA-szuperkupát. Teljessé trófeagyűjteményét 2013. december 21. tette a FIFA-klubvilágbajnokság megnyerésével. A nem hivatalos UEFA-rendezvénynek számító Vásárvárosok kupáján kívül az összes megnyerhető trófeát megnyerte az FC Bayern München.[6][7]

Az FC Bayern München olyan világhírű labdarúgókat vonultaott fel történelme során, mint Franz Beckenbauer,Gerd Müller, Sepp Maier, Paul Breitner, Uli Hoeneß, Hans-Georg Schwarzenbeck, Karl-Heinz Rummenigge,Klaus Augenthaler, Andreas Brehme, Jean-Marie Pfaff, Lothar Matthäus, Jürgen Kohler, Jean-Pierre Papin,Stefan Effenberg, Jürgen Klinsmann, Mehmet Scholl, Oliver Kahn, Patrik Andersson, Bixente Lizarazu,Giovane Élber, Owen Hargreaves, Roy Makaay, Luca Toni, Miroslav Klose, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Franck Ribéry, Arjen Robben, Mats Hummels,Thomas Müller, Manuel Neuer, Mario Gómez,Toni Kroos, David Alaba, Mario Götze, Javi Martínez, Jérôme Boateng és Xabi Alonso.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München 4 trófeát gyűjtött be végrehajtva a történelmi triplázást, ami wddig a Bayernen kívül 6 csapatnak sikerült. Ezt a szezont és a 2013-as "Rekordév"-et (németül:"das Rekordjahr") nevezik a Bayern München legsikeresbb időszakának. A 2013-as év végén a Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (IFFHS) ranglistáján az első helyen végzett a csapat, valmint aWorld Soccer Magazine az év csapatának választotta az FC Bayern Münchent.[8]

A klub története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-1923 - Az F.C. Bayerntől az FC Bayern Münchenig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni MTV München 1879 tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá.[9]

Az alapító okiratot 11 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én München Schwabingen kerületében a Gisela étteremben. Fél tízre Männer, Nägele, Schmid, Karl, Wamsler, Ringler, Focke, Francke, Friedrich, Zoepffel, Pollack és John alapító labdarúgók aláírva az okiratot megalapították az F.C. Bayern nevű labdarúgócsapatot.[11][3]

 

Egy rivalizálás kezdete: F.C. Bayern - 1. FC Nürnberg, 1901

A Bayern első labdarúgó edzésekre és mérkőzésekre alkalmas tere a ma is a város tulajdonában levő Schyrenplatz volt. Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. A csapat első mérkőzését márciusban játszotta, melyen 5:2 arányú győzelmet aratott az 1. Münchner FC 1896 ellen. Tavasszal további három labdarúgó csatlakozott a frissen alapult egyesülethez a legnagyobb városi rivális TSV 1860 München csapatából. A csapat az amatőr korszak egyik legnagyobb győzelmét 1900. április 15.-én Húsvét vasárnap az FC Nordstern München elleni 15:0-os mérkőzésen aratta, mely tekintélyt kölcsönzött a csapatnak. Július 8.-án a klub megalapította az ifjusági osztályát. A Bayern első külfüldi, egyben első idegenbeli mérkőzésénPrágában szenvedte el első vereségét a DFC Prag elleni 0:8-ra végződő mérkőzésen 1900. decembér 9.-én. Időközben bővült a csapat játékos állománya, és megalakult egy első számú és egy második számú csapat. Első teszmérkőzésen világossá vált a csapat két kerete közötti különbség 1901. május 31-én 12:2-re záruló mérkőzésen. November 6.-án az 1. FC Nürnberg látogatott Münchenbe egy barátságos mérkőzésre, melyet a müncheniek 6:0 arányban megnyertek. A Friedrich Bermühler által alapított Bayern-Pokal folytonos játéklehetőséget, és ellenfelet biztosított a müncheni csapatok számára. Az F.C. Bayern legerősebb ellenfelei az MTV München és az TSV 1860 München volt. Ebben az időben még anyaegyesületnek tartott MTV újraéledő labdarúgó csapatát a két csapat első mérkőzésén 7:1-re győzte le a Bayern. Az F.C. Bayern és a TSV 1860 Münchenvilághírű rivalizálása 1902. szeptember 21.-én kezdődött a Bayern 3-0-ás győzelmével. 1903. januárjában változás történt a Bayern vezetőségében: Franz John alapító klubelnököt a csapat első sztárjának nevezett holland Dr. Willem Frederik Hesselink váltotta, aki a csapat első válogatott játékosa, részben edzője is volt az elnöki tisztség mellett. Példaképként szolgált a korosztályos csapat számára.[12][3][13]

1903. november 29.-én az F.C. Bayern 6:2-es győzelmet aratva a 1. Münchner FC von 1896 ellen megnyerte első alkalommal az ekkor városi bajnokságnak tekinthető Bayern-Pokalt. 1904 tavaszán a müncheni társadalom minden rétege figyelmet fordít a Bayernre. 1905. novemberében harmadjára is megnyeri a csapat a bajnokságot, melyben már a kupa 1904 óta ki van terjesztve a München környékére is, így a híres MTV Augsburg és 1. FC Nürnberg csapataival is szembe találta magát az F.C. Bayern.

1906. január 1.-én az F.C. Bayern csapata és az Münchener Sport-Club csapata érdeki okokból egyesül egy egyesületbe. A két csapat, melynek fundamentumát az F.C. Bayern alkotta „F.A. Bayern im Münchner SC“ néven folytatta tovább. Az egyesülés leginkább a Bayern érdekeit szolgálta, ezért is diplomatikus megoldásként szabadságat, egyfajta autonómiát kellett a Bayern biztosítson az új tagoknak. Januárban Willem Hesselink helyére Kurt Müller érkezett az elnöki poszton. Az F.C. Bayern tagjainak le kellett mondjanak az eddig használt kék-fehér színekről, és sötét vörös-fehér színekbe öltözött az új egyesület. Innen ered "a vörösök" (die Roten) elnevezés.

 

A Leopoldstrasse-i sportpálya

A csapat 1907-ben költözött be a lényegesen előkelőbb Leopoldstrasse Sportpályára. Az FC Wacker München legyőzésével 9:2 arányú legyőzésével kvalifikálta magát az új egyesület az Ostkreismeisterschaft-ra, ahol a második helyet érte el. A Leopoldstrasse Sportpályát 1907. szeptember 15.-án az FC Wacker München elleni 8:1-es győzelemmel záruló mérkőzésen avatták fel. Ekkor már Dr. Angelo Knorr volt a csapat elnöke.[15][16] Egy újonnan alakuló Sport Bizottság foglalkozik az egyesület gazdasági működésével, így a játékosoknak már kizárólag a labdarúgással kell törődniük. Ezek voltak az első lépések a profizmus felé. 1908. áprilisában Angliába látogatott a csapat, ahol a "The Pirates" amatőrcsapattal találkoztak. A mérkőzést 0:8-ra megnyerték az angolok április 29.-én. November 15.-én a vörösek 4:0-ra legyőzték az 1860 Münchent. 1909. áprilisában a "The Pirates" együttese Münchenbe jött egy visszavágóra, melyet a müncheniek nagy meglepetésre 4:1-re megnyertek. 1909. május 31.-én teszmérkőzést játszottak az első profi ellenfelükkel, az angol FC Sunderland ellen, melyet 2:5 arányban elvesztettek a müncheniek. November 21.-én az MTV München csapatát 8:2 legyőzve ismét megnyerték a Oberbayrische Meisterschaft-ot, így továbbra is résztvevője maradt a regionális Ostkreismeisterschaft-nak.[3][17]

A sikertelen bajoroszági bajnokságok után, meghozta a gyümölcsét a sok fáradozás: Max "Gaberl" Gablonsky, a csapat első német válogatott játékosával az oldalukon megnyerték az Ostkreismeisterschaft 1910-ben, 1911-ben pedig megvédték a címüket.[18][19][20] Az 1909-1910-es Ostkreismeisterschaft-ot az MTV München ismételt 6:2-es legyőzsével kezdte a csapat január 9.-én. Nürnbergbe látogatva a csapat 4:2-re nyer diadalmasan január 25.-én az 1. FC Nürnberg ellen, majd hazai pályán 12:0-ra verték meg Spvgg Fürth csapatát. Az Ostkreismeisterschaft bajnoki címét végül a Fürth ellen aratott 4:2-es győzelemmel hódítja el a Bayern. A müncheni hősök E. Hofmann, H. Hofmann, Gablonsky, Baumann, Seitz, L. Hofmeister, F. Fürst, Kroiss, Berz, Reindl, Rinkenberger voltak. 1911. március 5.-én 16 győzelem, 1 döntetlen és 1 verség rekordot jelentő mérleggel védte meg címét a csapat. Utolsó mérkőzésén pedig 4:2-es győzelmet aratott az FC Pfeil Nürnberg ellen. A második csapat is folytonos beszédtéma maradt Bajorországban, hiszen 18 hónapig veretlenek maradtak. A Dél-német bajnokságot viszont nem tudta megnyerni a csapat egyik alkalommal sem. Dr. Angelo Knorr klubelnök 1911. december 31.-i klubgyűlés évi visszatekintésén boldogan jelentette be, hogy az egyesület 16 csapattal rendelkezik: köztük 8 junior csapattal, egy öregfiúk csapattal, egy első, egy második számú csapattal és 5 amatőr csapattal; valamint a tagok létszáma 457, köztük 146 fiatal játékossal. [21][17]

A német labdarúgás tovább fejlődik és szerveződik ebben az időben. Az Ostkreismeisterschaft Ostkreis-Liga formán fut tovább, ami a mai hetedosztályú Kreisliga elődjének tekinthető, bár az 1920-as években a kissebb klublétszám miatt előkelő, második vonal volt Bajorországban.[22][23] 1913-ban a kormány klub-szerveződések ellen hozott rendelete miatt, nagy veszteséget jelentő átszerveződésen ment át az egyesület, habár ez év végén haladta meg először az egyesület tagjainak a száma az 500 főt. 1914-ben kitört az első világháború, mely visszavetette a sportéletet Németországban is. Érdekességként szolgál, hogy a világháborúig a csapat összes játékosának volt legalább középiskolai végzettsége. 1915-ben a TSV 1860 München elleni 1:1-es döntetlennel biztosítja be a Kriegsmeister von Südbayern 1915, ekkor előkelő bajnokság győzelmét. 1917 január 28.-án a csapat 6:0 arányban legyőzi a Jahn Regensburg együttesét hazai pályán, így megnyeri a világháború alatt gyakran szakadozó 1916-1917-es dél-bajorországi bajnokságot, majd az 1917-es őszi bajnokságot is. A labdarúgás színvonala tovább csökkentNémetországban 1918-ra. A csapat megnyerta a müncheni bajnokságot az 1. FC Wacker München ellen. Az oda-visszavágós döntő első mérkőzését hazai pályán ugyan elvesztette a csapat 1:3-ra, viszont idegenben 4.2-re győzni tudtak. A továbbra is rendszertelen dél-bajor bajnokságot ismét megnyerték TV Oberhausen-Augsburg ellen február 3.-án 4:1-re legyőzve őket, az 5:2-es siker után.[21] Az első világháború végetértélvel nekiláthattak a romokban heverő városok, és a sportélet újjáépítésének Németországban. 1914 és 1918 között 6 alkalommal váltott elnököt a csapat. Időrenben: Kurt Landauer (1913-1914), Fred Dunn (1914-1915), Hans Tusch (1915), Fritz Meier (1915), Hans Bermühler (1916–1919).[24][25][26]

1919 januárjában másodjára kerül Kurt Landauer. Az új elnökre hárul az a feladat, hogy újjá építtesse a Leopoldstrasse Sportpályát, valamint a világégés előtti fényében tündököljön a müncheni labdarúgás egyik legbefolyásosabb klubja. Januárban a „F.A. Bayern im Münchner SC“ sportegyesületből kivált a Münchener Sport-Club, majd csatlakozott az F.C. Bayern-hez a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München, így alakult meg a TuSpV Jahn Bayern sportegyesület. Kurt Landauer 1921-ig leszerződtette a világhírű németországi angol edzőt, William Townleyt.[27][3] Az elnök nagy bizalmat fektetett a fiatal játékosokban. A csapat 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot, a Kreisliga Südbayern-t. 1921-1922-es szezonban a magyar Kürschner Izidor volt a csapat edzője. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt a városban. 1923-ban, mikortól az F.C. Bayern képezte alap teljes mértékben meg tudott állni saját lábán, szétvált az egyesület. A TV Jahn München és a TuSpV Jahn München tovább folytatta önálló működését. Az egyesület alapja pedig egységesen működött tovább máig változatlan szerveződésben Fußball-Club Bayern München e. V. néven. [28][29]

1923-1955 - A hőskortól az élvonalból való kiesésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925 végén sikerült megállapodni a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Strassén lévő pályának. Egészen azOlimpiai stadion 1972-es felavatásáig az maradt a Bayern "otthona" - azaz a klub közel ötven éven át tulajdonképpen vendég volt még a hazai mérkőzésein is.

A Bayern-futballisták hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte a Fürth gárdáját, s története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a statisztikák szerint az egész idényt figyelembe véve Josef Pöttinger nem kevesebb, mint 176 gólt szerzett a bajorok színeiben. Az 1928-as, amszterdami olimpiára utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó is helyet kapott: Conrad Heinkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és természetesen Josef Pöttinger. 1932–ben a magyar származású, termete alapján "Little"-nek, azaz "Kicsinek" becézett Dombi Richárd keze alatt nyerte meg a gárda az országos bajnoki címet, mégpedig az egész ország futballközvéleményét elkápráztatva, a nürnbergi döntőben 2:0-ra verve az Eintracht Frankfurtot.

A nemzetiszocialisták harmincas évekbeli megerősödése a Bayern Münchent is beárnyékolta. A bajor csapatot ugyanis akkoriban sokan és sokszor csúfolták "zsidó klubnak" elnökének és néhány vezetőségi tagjának származása miatt. A hitleri politika következtében kényszerült lemondani posztjáról Kurt Landauer, az egyesület történetének addigi legnagyobb formátumú elnöke. A Harmadik Birodalom idején a Bayern megbélyegzetté vált.

A negyvenes évek a személyes tragédiák (zsidó származású játékosok politikai indíttatású elzavarása, II. világháború, harc közben elesett játékosok) mellett csekély sportsikert hoztak a csapat életében. A Bayern kétszer, 1944-ben és 1945-ben is megnyerte a délbajor Gauligát (Südbayerische Gaumeisterschaft). Mindazonáltal a Gauliga évei többnyire csalódásokat hoztak a Bayern híveinek. A csapat 1933 és 1942 között a 16-os körzetnek nevezett Bajorországban egyszer sem tudott a harmadik helynél előrébb végezni. 1943-ban, miután a 16-os körzetet déli és északi részre bontották, a délbajor körzetben szereplő csapat magára talált. 1932 után először játszhatott az össznémet bajnoki címért, ám az álmokat hamar összetörte a VfR Mannheim elleni vereség. A Bayern Hitler uralmának 12 éve alatt a német bajnokság összesített táblázatán mindössze a 81. helyet foglalta el! A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

1955-1965 - Rögös út a Bundesligába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfottartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1965-1976 - Európa trónján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Glasgow Rangerst Franz Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya llett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“(a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müller megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller a bajnokság gólkirálya. Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér),ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atlético Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. A világkupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Nyáron Nyugat-Németország megnyeri a 1974-es világbajnokságot a müncheni döntőben 2-1-re, ahol a müncheni születésű Franz Beckenbauer vehette át a trófeát. Bayern-játékos minden mérkőzésen kapuba talált, kivéve az egyetlen vesztes mérkőzésen, amikor a Nationalelf Kelet-Németországtól kapott ki. A világbajnok válogatottban hét Bayern-játékos szerepelt: Sepp Maier, Paul Breitner, Hans-Georg Schwarzenbeck, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Jupp Kapellmann.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmarad a világkupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi AS Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőbenMalmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyen zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern München számára.

1976-1979 - A változások időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 

Az 1976-os Világkupa győztes csapat

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. A '70-es éveket jellemző Bayern München uralom az évtized végére eltűnt, és fontos reformációkon ment át a csapat. Ennek a kiváltó oka többek között a játékosok kiöregedése volt.

Az 1976-os Európa-bajnokságon NSZK büntetőpárbajban maradt alul Csehszlovákia ellen. Uli Hoeneß visszavonul a válogatottságtól. Kezd érződni, hogy generáció váltásra van szükség, a legjobbak a visszavonulás gondolatával játszadoznak. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának.

A nyáron ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlechtellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyúlt elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. Az év végén élnek történetük során először a Világkupa indulásjogával. Megnyerik a müncheni talákozón Cruzeiro ellen 2:0 arányban[30], majd Belo Horizonteban gól nélküli döntetlent értek el[31], így megnyerték a trófeát. Az 1976-77-es szezont követően nagy volt az elégedetlenség, mivel egy az elvárásokon aluli szezont produkált a BEK címvédő. A bajnokságban 7. helyen[32] zárt a csapat. Ez a helyezés nem ért BEKinduló helyet, és mivel megszakadt az európai uralom, címvédőként sem indulhatott a csapat a következő BEK sorozatban. A csapat két házi negatív rekordot tudhat a szezont követően a magáénak: 65 kapott góllal[32] zárták a Bundesliga idényt, valamint csúfosan 0-7 arányban[32] szenvedett vereséget a csapat a Schalke 04ellen. A kupában a negyeddöntő jelentette a végállomást. Az első körben 10-0 arányban győzte le az egyesület a Hannover amatőr csapatát[33] (velük párhuzamosan a 3-1-es eredménnyel[33] jutott tovább az a matőrcsapat), a második körben 5-1-re páholta el a Hamburger SV-t a Bayern[33] (az egyesület amatőrcsapata 2-1-es győzelemmel[33] múlta felül ellenfelét), a harmadik körben 10-1-re győzedelmeskedett a TV Unterboihingen felett a profi csapat[33] (az amatőrcsapat 2-1-es[33] eredménnyel jutott tovább a VfB Stuttgart ellen), a nyolcaddöntőben a Bayern München két csapata egymással találkozott. A döntő mérkőzést a profi csapat nyerte 5-3-ra[33]. A negyeddöntő jelentette a megállást a csapatnak, amikor hosszabbítás után 2-4-re[33] kapott ki a később döntőt játszóHertha Berlintől. A BEK-ben szintén az elődöntőig jutott a csapat. A Køge BK csapatát összesítésben 7-1-re[34][35] győzték le a bajorok, a következő körben az FC Baník Ostravat 6-2-re múlta felül a csapat összesítésben[36][37], miután az első mérkőzésen 1-2-re kapott ki a csapat. A negyeddöntőben a Gyinamo Kijev ellen hiába győztek a németek, mert végül 1-2-es összesítéssel[38][39] alul maradtak. A szezon végén Franz Beckenbauer visszavonul a válogatottságtól, és az Egyesült Államok New York Cosmos csapatába igazol.[40]

Az új idényben feltámadásra vártak a egyesületet illetően, viszont a jószereplésre decemberre már nem volt remény. Lóránt Gyula érkezett Dettmar Cramer helyére.[41] A bajnokság története során másodjára kevesebb gólt szerzett a Bayern, mint amennyit kapott (62:64), végül egy saját negatív rekordot állított fel a csapat a 32 (ekkor maximum 68 pontot lehett szerezni, mert Németországban a győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért) szerzett pontjával, ami a 12. helyre volt elegendő. A szezon első felében még Dettmar Cramer vezetése alatt kiesett a csapat a kupa a harmadik körében. 1975 óta komoly térdsérüléssel küszködő Uli Hoeneßkölcsönbe megy az Nürnbergbe.[42]

Paul Breitner 4 év után visszatér a csapatba.[43] Összeáll a "Breitnigge" duó: Rumennigge és Breitner összjátéka nagy erősség a csapat számára, de bármilyen gólerősek is voltak együtt, nem lehetett tőlük elvárni a megváltást. A csapat is fejlődőben volt ekkor. Kezdenek beépülni a fiatal játékosok is, és egyre fontosabb szerepeket kapnak. Február 9.-én Gerd Müller Fort Lauderdale Strikers-be igazol, követi Beckenbauert Amerikába, a labdarúgás népszerűsítésének érdekében és a pályafutása leveztése képppen.[44] Február 28-án Lóránt Gyula vezetőedzőt menesztik, másnap pályaedzője (másodedző) Csernai Pál váltja.[45] Az elnök, Wilhelm Neudecker Max Merkel osztrák edzőt szerette volna hozni Lóránt Gyula helyére. A játékosok tiltakoztak az elnök döntése ellen. Ennek következtében 17 év vezetés után Wilhelm Neudecker lemond elnöki posztjáról.[46] Április 24.-én Uli Hoeneß 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától, Robert Schwantól a menedzseri tisztséget, valamint megválasztják Willi O. Hoffmannt új elnöknek.[47] A bajnokságban ismét nem jött áttörés. A holtponton kezd átlendülni a Bayern. Erről árulkodik a 4. hely, amely UEFA-kupa szereplést érő pozíció. A kupában sem remekelt a csapat a hírnevéhez méltóan, a második körben búcsúztak a tornától. A három sikertelen szezon eredménye egy megújult, fiatal csapat, amely sikeréhességébe és Csernai Pál tapasztalataiba volt fektetve minden bizalom.

1979-1991 - Meghatározó évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-ban megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

• Beckenbauer(4)
• Maier(3)
• Müller(2)
• Rummenigge(1)
• Breitner(1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek,mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal,hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

1991-1999 - Az új évezred küszöbén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckesnek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe - kilenc éves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

Őt Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot,a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

2000-2003 - Nagy eredmények, nagy meccsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 

A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől.(BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Reálnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching (ők is Müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát a 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik a világkupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerűltek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004-2008 - A Magath-éra és Hitzfeld visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-2005-ös szezonban a Bayern ismét bajnok lett a kemény edzővel, valamint a kupát is megnyerte a Schalke 04 ellenében, de a BL-ből a negyeddöntőben kiverte őket a Drogba vezette Chelsea. A következő szezonra elkészült az új stadion, a 69 000 fős Allianz Arena. Ez a szezon majdnem ugyanúgy sikerült, mint az előző: hazai porondon megint nem találtak legyőzőre, de a legjobb 16 között búcsúztak a BL-ből az AC Milan ellen. A 2006-os németországi VB-n Philipp Lahm ésBastian Schweinsteiger alapember volt Jürgen Klinsmann válogatottjában, amely végül a bronzérmet szerezte meg: az elődöntő 119. percében Fabio Grosso egy parádés gólt lőtt Jens Lehmannak, majd a kitámadó hazaiak kontrából is kaptak egyet, amit Del Piero lőtt be. A Portugália elleni bronzmeccsen Oliver Kahn is szerepet kapott, Schweinsteiger vezetésével 3-1-re nyertek a németek. A 2006-07-es szezon előtt nagy játékosmozgások kezdődtek a Bayernnél: visszavonultBixente Lizarazu és Jens Jeremies, eligazolt Michael Ballack, Zé Roberto és Paolo Guerrero is. Azonban ez a szezon katasztrofálisan sikerült: a csapat gyenge szezon után csak a 4. lett, Felix Magathnak februárban távoznia kellett. Az edző ismét Ottmar Hitzfeld lett A 2007-2008-as szezon újabb mérföldkő a csapat életében, az előző évi gyengébb szereplés után Uli Hoeness úgy döntött, hogy eljött a bevásrlás ideje, így a Bayern kerete számos új játékossal bővült és régi játékossal gyengült. 2007 nyarán a bőrnadrágosokhoz szerződött többek között az olasz Luca Toni, a brazil Zé Roberto, a francia Franck Ribéry és a német gólzsák Miroslav Klose is. A bombaerős Bayern pedig fantasztikusan kezdte a szezont, elsősorban az új szerzeményeknek köszönhetően. A szezon végén újfent duplázásnak örülhettek Hitzfeld vezetésével, de a várakozásokkal ellentétben az UEFA kupában az elődöntőben búcsúzott a favoritnak tartott Bayern: a Zenit Szentpétervár kiütéses eredménnyel (1-1; 0-4) verte ki a bajorokat, majd a döntőben a Rangerst is megverte. A szezon végén Ottmar Hitzfeld és Oliver Kahn is végleg visszavonult, az új edző a VB-n bronzérmet nyerő Jürgen Klinsmann lett.

2008-2011 - Klinsmann és Louis van Gaal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-as EB-n a tragikus hős Philipp Lahm lett: az elődöntőben győztes gólt szerző szélső hátvéd a döntőben hatalmasat hibázott, amit Fernando Torres gólra tudott váltani; több gól nem is esett a döntőn. A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat